Keety

Mé g az este szerencsésen befejeződött a receptkeresgélés, és elsőnek mindenféleképpen cukkinis spagettit akartam csinálni. A bőség zavarában már csak azt kellett kitalálni, hogy milyet. Kb. az ötödik recept megálljt is parancsolt, mivel amiben paradicsom van, az már rossz nem lehet :)

A kezdet:

Spagettisége és paradicsomossága lévén nekem egy olasz vega bolognai jut róla eszembe, természetesen nem csak vegetáriánusoknak. A végeredmény egy friss ízű, enyhén ropogós és friss bazsalikomtól illatozó tésztás fincsiség lett:

Gőzöm nincs hány kg, de egy biztos, hogy legalább két heti étkezés meg van alapozva, és mind alapja a cukkini lesz :)

És hogy mindez hol kezdődött? A nagyim által beszerzett több kg cukkininél, amit ő valójában nem is szeret, sőt, az az igazság, hogy csak én vagyok cukkiniimádó a családban

Szóval a következő napok főszereplője a cukkini lesz. Természetesen női módra, nem cukkinis recepteket kezdek el keresni, hanem a keresés alapja a kitalált recept, amit még tudok, hogy hogy kell megcsinálni, de majd csak megtalálom az elkészítési módjukat is :) Úgyhogy épp aktívan keresem a cukkinis spagetti, a cukkinikrém, valami fincsi rakott cukkini, majd töltött cukkini receptjét, utána meg random, ami először is cukkiniből van, másodszor pedig finom, harmadszor pedig, hogy max. fél óra alatt elkészüljön.

Keresés és fincsi cukkinis kajcsik posztolása folyamatos folyamatban... :)

Ha már előzőleg egy karkötőről volt szó, akkor folytassuk a sort egy újabb fa alapú, decupage techikával készülettel.

Az eredeti elképzelés egy kétszer ilyen vastag karkötő volt, és két hetes várakozás után vére megérkeztek a faalapok a kreatív boltokba. Serényen elkezdtem válogat és agytekervényeket forgatni, hogy melyikből hányat, tervek tömkelegével küszködött az agyam, és ekkor ugrott be a sorsdöntő fordulat, hogy "olyan picinek látszik, mi lenne ha felpróbálnám". Tudom, hogy nekem nincs túl vastag csuklóm, de azért mert rám feljön, egy normál méretű csuklóra még nem biztos, úgyhogy tesztelésre fel. Legnagyobb megdöbbenésemre, még az én csuklómig se jutott fel nemhogy a 4.legvastagabb, de még a hármas se. Huhhh, tervek süllyesztőbe, új gondolatok szárnynövesztés alatt, az egyes és kettes méret max. festegetésre jó, de egy kisebb szalvétamotívum már nem fér rá. Ezek szerint így jártunk (mármint én és a szalvétáim), vettem egy-két próbadarabot, hátha ki tudok belőle hozni valami virágosat.

Természetesen az első elképzelések már a haza vezető úton megszülettek, így a küszöböt átlépve első utam a szalvétagyűjtemény felé vezetett, ahol fél percen belül meg is lett a kigondolt darab. Azért volt izgalmas az elképzelés, mert sok félefajta tervezet született már a kiszemeltből, de szélei mindig nagyon szépnek és használhatatlannak tűntek. Sok pici tulipán, csíkos háttér, hogy ha valaki egyszer sok időt nyerne a lottón, és arra adná a fejét, hogy picit tulikat szabdaljon ki, akkor se legyen könnyű dolga, mert ha nem precízkedik eleget, akkor vagy egy-egy csíkdarabka is megmutatja magát, vagy a levélkék lesznek igen csak karcsúak, ha pedig szélként ragasztgatja fel, akkor is csak a baj van vele az illesztéseknél, és mert vékony, úgyhogy túl vastagra se lehet tenni, mert kinőtt hatást kelt, de túl sokat se lehet belőle levágni, mert akkor meg újbóli tulipáncsonkítás lesz az eredmény.

Szóval "egy próbát azért megér" karkötőalap pipa, sok levágott, próbálkozásra váró szalvétaszél pipa, terv pipa, már csak egyetlen akadály maradt...a méretek...úgyhogy további b-c-d terv is pipa, mert a fakarika ha törik, ha szakad, akkor se marad rózsaszín tulipánok nélkül :)

Óriási meghökkenés: méretben tökéletes!!!

Óriási második meghökkenés: még a kitalált illesztés is pont passzol! persze azért a ragasztás közbeni csodáknak hagyjunk még egy esélyt...:)

És teszem, amit megkövetel az elképzés, és így huppant mellém a harmadik óriási meghökkenés: olyan lett, amilyennek terveztem! :) Lehet, hogy még kezdő vagyok, és azért nem a pontos tervezgetés példája számomra a szalvétatechnika, de bevallom, hogy ennyi módosító tényezővel a háttérben nálam igen csak ritka, hogy hajszál pontosan bejönnek a számítások (mert egy kicsit nyúlik a szalvéta, és egy kicsit megszakad, vagy egy kicsit kicsi, és a szép betoldás plusz fél óra, és fél életnyi izgalom, mert begyűrődik, mert olyan helyről kéne kivágni a fél milivel túllógó - de én akkor is látom - szalvétahajszálat, ahova még egy Barbie olló se férne be stb.). És mindezek ellenére vagy pont hogy a segítségükkel (?) SIKEEER! :)

És ha már Rómával kezdtük, akkor Róma legyen a vég is, ezek a kis csipkés, virágos, leveles és miegymásos szalagok pont vékony karkötőkre vannak méretezve, úgyhogy egyrészt "Köszi Anya, mert te választottad!" (ha jól emlékszem, én még egyszer vissza is tettem, hogy ilyen összevissza szalagos szalvétából képtelenség decupage-olni...), másrészt ez a kis olasz "városka" újabb lehetőséget adott, hogy az én vékony és mégis vastag csuklóim ne maradjanak fa karkötők nélkül :)

Azt hiszem elég sok római hivatkozás lesz mostanság a bejegyzéseimben tekintettel a június eleji római nyaralásra. És ha már a végnél járunk, akkor kezdjük a nyaralás utolsó napjánál. Szinte minden nap boltról boltra keresgéltem (volna) a szebbnél szebb római szalvétákat, de nagy meglepetésemre, sehol se találtam, csak fehéret, vagy valamilyen nagyon alapdarabot. Az utolsó nap sikerült végre célba érni egy papírírószer bolt felső emeletén, ahol végre már nem csak party illetve egyszínű, hanem szép, színes virágos szalvétákat is találtunk. Az eddigi szerényt kínálatot felváltotta a bőség zavara, habár nem Róma, de virág, ami persze máshol is kapható, de római virág az már nem! Úgyhogy kaptam is anyától egyből három csomaggal, amiből az egyik ez a nem mindennapi példány:

És amiért mostanság annyira szemezek a szalvétákkal...nem, nem váltam a terítés és a luxus vendéglátás rabjává, amikor a terítő színe is megy a vendég ruhájához, és az étkészlet és szalvéta a vendég stílusához (vagy ez még csak egy megvalósítandó ötlet? akkor is ez az exkluzív), és nem zsákszámra vásárolom a papírszalvétákat, egyszerűen pár hónapja a decupage technika ejtett rabjává, és ebből a börtönből egyhamar szabadulni nem fogok.

Szóval már csak az alap hiányzik, ami jelen esetben egy klasszikus, natúr fa karkötő, ami szinte minden második lány karkötőgyűjteményében megtalálható, és ami valójában nagyon kevés stílushoz illik. Nekem is van jó néhány szegről-végről, és hát valljuk be, a natúr, kezeletlen fa bennem mindig valami alkotó folyamatot indít be. Így volt ez most is, és nem is kellett hozzá sok idő, hogy a már 10 perce előttem fekvő fa karkötőt gondolatban összeházasítsam az élénk színű, római, csíkos, virágos, mintás hozománnyal.

Erről a karkötőről werkfotók még nem készültek, mivel körülbelül egy időpontra tehető az ő és a blog születése, de a következő DIY dolgoknál majd pótolom a mostani elmaradást is :)

Apropó DIY, szívesem veszem a különböző építő jellegű tanácsokat, technikai segítségeket az egyes elkészítési módoknál, és ha van olyan alkotásod, amit te is szívesen megmutatnál a többieknek, nyugodtan küldj róla képeket, történetet, tippeket, trükköket, és mindent, amit fontosnak tartasz vele kapcsolatban, és közzéteszem.

Először is egy általam a közeljövőben nem túl gyakran használt témával kezdenék, ami nem más, mint a főzés. És pont a gyakoriatlanságából adódóan szívesen fogadok gyors, fincsi, zöldséges recepteket, mert azokban még nem bővelkedek, viszont amim van, azt pedig itt szívesen megosztom! :)

Étkezési szokások területén nem vagyok válogatós, viszont az elkészítésnél már annál inkább.

Úgy gondolom, hogy XXI. század révén már nem a konyhában kell töltenünk életünk felét, hanem inkább ennek hozományait kihasználva fordítsuk az időt olyan dolgokra, amik mi vagyunk, és nem azokra áldozva nagy részét, amit kötelességünknek érzünk. A sokszor sokfelől hallgatott "mitől leszel jó háziasszony, feleség, anya" stb. nálam "sajnos" süket fülekre talált, mert bármire szívesen áldozok az időmből...kivéve a fővésvárás, ételkevergetés, sülésnézés stb.

Az előbbiekből adódóan szerencsére nem kerül kétszer annyi időbe kétszer annyit főzni, sütni, és ezzel növelni az otthon készített finom zöldséges falatok fogyasztásának napszámát. Így történt ez az elmúlt napokban is, mikor annyi szamószatöltelék maradt meg, hogy egy újabb vacsi és ebéd is kijött belőle.

Mivel már nem volt kedvem tésztát gyúrogatni, gyurmázgatni, és várni lassú tűzön félórás pirulást, ezért kipróbáltam a napokban beszerzett "ilyet még nem ettem, milyen íze lehet, ezt meg kell kóstolni" kuszkuszt.

5 perces elkészülés idő, plusz ugyanennyi vízfelfőzés, szóval tényleg gyors vacsi. Elég különleges ez a valami, amit mihelyst beleteszel a vízbe, úgy megszívja magát mint egy szivacs, a másfélszer annyi víznek hűlt helye, csak ámulok és bámulok, hogy mi lesz ebből az összetapadt morzsalékból:

És ha már van, akkor nincs is más hátra csak annyi, hogy előre, és mindent bele.

És a végeredmény egy nem is tudom mihez hasonlító, valami rizs és tészta közti különleges ízű egytálétel, egy kis arab alap, egy kis indiai ízvilág, a kurkumától sárgára színezett zöldséges kuszkuszhalom :)

Igen, ahogy a képen is látszik, kis gombócokban marad a kuszkusz (persze attól függően, hogy mennyire törjük össze), úgyhogy akár köretként, akármilyen formákba halmozva is tálalható. A rizsnél kicsit ragacsosabb állagú, de az ízén ez egyáltalán nem érzik.

Ez még a vártnál is gyorsabban elkészülő zöldséges étek, melynél szerencsére több időt vett igénybe a fényképezés, mint az elkészítés :)

Folyamatosan alakuló tervek és amit akarunk!

Szeretnék egy sokoldalú, magamból és másokból, az enyémből és másokéból kicsit, majd sokat adó blogot létrehozni.

Divat, stílus, ami én vagyok, és ami te vagy kívül, belül, alul, felül, és ami még közbeesik, amilyenek lenni szeretnénk, virágok, színek, minták, fazonok, csak ruhák, csak cipők, csak kiegészítők és csak táskák, de outfitek és egyéni stílusok, ami követhető és ami inspirál, vagyis minden, amitől "ami kint, az van bent" :) !

Egy kis DIY, egy kis külföld, egy kis belföld, néhány bolt, webshop, ajánlók...

Tőlem nektek, veletek szerkesztve, hogy ki-ki a maga módján inspirálódhasson és alakíthassa saját stílusát, mert nemhiába, tudnak azért valamit a keleti kultúrák hívei az önmegvalósítás gondolatával erősen meghintve!