Ha már előzőleg egy karkötőről volt szó, akkor folytassuk a sort egy újabb fa alapú, decupage techikával készülettel.
Az eredeti elképzelés egy kétszer ilyen vastag karkötő volt, és két hetes várakozás után vére megérkeztek a faalapok a kreatív boltokba. Serényen elkezdtem válogat és agytekervényeket forgatni, hogy melyikből hányat, tervek tömkelegével küszködött az agyam, és ekkor ugrott be a sorsdöntő fordulat, hogy "olyan picinek látszik, mi lenne ha felpróbálnám". Tudom, hogy nekem nincs túl vastag csuklóm, de azért mert rám feljön, egy normál méretű csuklóra még nem biztos, úgyhogy tesztelésre fel. Legnagyobb megdöbbenésemre, még az én csuklómig se jutott fel nemhogy a 4.legvastagabb, de még a hármas se. Huhhh, tervek süllyesztőbe, új gondolatok szárnynövesztés alatt, az egyes és kettes méret max. festegetésre jó, de egy kisebb szalvétamotívum már nem fér rá. Ezek szerint így jártunk (mármint én és a szalvétáim), vettem egy-két próbadarabot, hátha ki tudok belőle hozni valami virágosat.
Természetesen az első elképzelések már a haza vezető úton megszülettek, így a küszöböt átlépve első utam a szalvétagyűjtemény felé vezetett, ahol fél percen belül meg is lett a kigondolt darab. Azért volt izgalmas az elképzelés, mert sok félefajta tervezet született már a kiszemeltből, de szélei mindig nagyon szépnek és használhatatlannak tűntek. Sok pici tulipán, csíkos háttér, hogy ha valaki egyszer sok időt nyerne a lottón, és arra adná a fejét, hogy picit tulikat szabdaljon ki, akkor se legyen könnyű dolga, mert ha nem precízkedik eleget, akkor vagy egy-egy csíkdarabka is megmutatja magát, vagy a levélkék lesznek igen csak karcsúak, ha pedig szélként ragasztgatja fel, akkor is csak a baj van vele az illesztéseknél, és mert vékony, úgyhogy túl vastagra se lehet tenni, mert kinőtt hatást kelt, de túl sokat se lehet belőle levágni, mert akkor meg újbóli tulipáncsonkítás lesz az eredmény.
Szóval "egy próbát azért megér" karkötőalap pipa, sok levágott, próbálkozásra váró szalvétaszél pipa, terv pipa, már csak egyetlen akadály maradt...a méretek...úgyhogy további b-c-d terv is pipa, mert a fakarika ha törik, ha szakad, akkor se marad rózsaszín tulipánok nélkül :)
Óriási meghökkenés: méretben tökéletes!!!
Óriási második meghökkenés: még a kitalált illesztés is pont passzol! persze azért a ragasztás közbeni csodáknak hagyjunk még egy esélyt...:)
És teszem, amit megkövetel az elképzés, és így huppant mellém a harmadik óriási meghökkenés: olyan lett, amilyennek terveztem! :) Lehet, hogy még kezdő vagyok, és azért nem a pontos tervezgetés példája számomra a szalvétatechnika, de bevallom, hogy ennyi módosító tényezővel a háttérben nálam igen csak ritka, hogy hajszál pontosan bejönnek a számítások (mert egy kicsit nyúlik a szalvéta, és egy kicsit megszakad, vagy egy kicsit kicsi, és a szép betoldás plusz fél óra, és fél életnyi izgalom, mert begyűrődik, mert olyan helyről kéne kivágni a fél milivel túllógó - de én akkor is látom - szalvétahajszálat, ahova még egy Barbie olló se férne be stb.). És mindezek ellenére vagy pont hogy a segítségükkel (?) SIKEEER! :)
És ha már Rómával kezdtük, akkor Róma legyen a vég is, ezek a kis csipkés, virágos, leveles és miegymásos szalagok pont vékony karkötőkre vannak méretezve, úgyhogy egyrészt "Köszi Anya, mert te választottad!" (ha jól emlékszem, én még egyszer vissza is tettem, hogy ilyen összevissza szalagos szalvétából képtelenség decupage-olni...), másrészt ez a kis olasz "városka" újabb lehetőséget adott, hogy az én vékony és mégis vastag csuklóim ne maradjanak fa karkötők nélkül :)
